2012. december 10., hétfő

Egy Álomkép

S megint itt...
Csak egy elme vagyok a több milliárd közül...
Egy elme mely gondolkodik....
S létezik...
És belefáradtam...
De nem erről akarok most írni....
.
.
.
Tanszobán ültem... 
Rotlingom engedelmesen húzta a keszekuszábbnál keszekuszább vonalakat... 
Addig míg már csak én láttam mit is akar ábrázolni.
az ottani csend... Unalmas volt. 
S nyomasztóan nehezedett elmémre.
Letettem a rajzeszközt. Fáradt vagyok... Pihenni akarok... Lehunytam két szemem.
Karjaimat fejem alá tettem.
A sötétség remekül illeszkedett a fülemben szóló őrülethez. Lelkemet lassan átjárta. 
Szemeim előtt pihenő sötétségbe egy éles fény hasít keresztül.
2 függöny között haladtam át mikor kiléptem a fényre. 
Egy cirkusz porondja.
Ahol nem bohóc nevettette meg az embereket...
Hanem rajtam nevettek...
A nézőtéren barátaim foglaltak helyet. 
Mindegyikük arcán gúnyos lenéző mosoly...
Rajtam nevetettek... 
Én csak álltam a fénypont közepén...
Menekülni vagy bujkálni... Meg se próbáltam.....
Lehajtott fejjel álltam ott. Frufrum takarta szemeim.
Majd lassan felnéztem. 
Látni akartam az arcuk... Hátha leolvashatok belőlük valamit...
Lassan elkezdett körülöttem forogni a világ. 
Lassú tánca egyre gyorsabb tempóra váltott. 
Míg a világ csak egy homályos folttá nem olvadt össze.
A távolban halk duda hang visszhangzott megtörve néha a nevetések hangos zaját.
Hangos csattanás zaja. Összerezzentem, lassan felnyitottam szemeim.
Elaludtam.
S vége... Ismét a tanszobán ültem...
Lassan összepakoltam holmijaim. S ahogy sétáltam le a lépcsőkön...
Szívemben még mindig éreztem... Lelkemet elkapta az őrület ringlispílje
Egy olyan...
Melyből nem lehet kiszállni.
.
.
.
Nem vagyok őrült. Nem vagyok beteg.... 
Csak máshogy gondolok dolgokat mint mások...
Csak álmodozom...
Hisz...
 Minden gyermek álmodozik...
Mindenki másról...
Hány gyerek kezdett csak úgy el forogni? 
Mert eltűnnek akkor a határok vonalai. A dolgok kontúrjai.
Mert akkor a dolgok új formát, új színeket kapnak.
Mert ki nem ábrándozott el arról hogy követni fogja a siető fehér nyulat?
Hogy egy régi edényt megtisztítva egy dzsinn bukkan elő?
Vagy hogy szuper képességei vannak?
Ki NEM fantáziált el ezeken?
De mindig muszáj volt abba hagyni a forgást...
Hogy lásd... 
Mi is van igazából körülötted...
Hogy érezd... Mi a fontosabb...

4 megjegyzés:

  1. *leteper és össze-vissza ölelget*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. E...Ezt most miért? *pislog értettlenül*

      Törlés
    2. mert az egyik legjobb barátom vagy és olyan rossz hogy messze vagyok, és nem tudok segíteni.... olyan uselessnek érzem magam néha.. mert akkor vagyok boldog, ha a barátaim is azok.. *még mindig ölelget*

      Törlés
    3. Ennek nagyon örülök *hug back* <>

      Törlés