S megint itt...
Csak egy elme vagyok a több milliárd közül...
Egy elme mely gondolkodik....
S létezik...
És belefáradtam...
De nem erről akarok most írni....
.
.
.
Tanszobán ültem...
Rotlingom engedelmesen húzta a keszekuszábbnál keszekuszább vonalakat...
Addig míg már csak én láttam mit is akar ábrázolni.
az ottani csend... Unalmas volt.
S nyomasztóan nehezedett elmémre.
Letettem a rajzeszközt. Fáradt vagyok... Pihenni akarok... Lehunytam két szemem.
Karjaimat fejem alá tettem.
A sötétség remekül illeszkedett a fülemben szóló őrülethez. Lelkemet lassan átjárta.
Szemeim előtt pihenő sötétségbe egy éles fény hasít keresztül.
2 függöny között haladtam át mikor kiléptem a fényre.
Egy cirkusz porondja.
Ahol nem bohóc nevettette meg az embereket...
Hanem rajtam nevettek...
A nézőtéren barátaim foglaltak helyet.
Mindegyikük arcán gúnyos lenéző mosoly...
Rajtam nevetettek...
Én csak álltam a fénypont közepén...
Menekülni vagy bujkálni... Meg se próbáltam.....
Lehajtott fejjel álltam ott. Frufrum takarta szemeim.
Majd lassan felnéztem.
Látni akartam az arcuk... Hátha leolvashatok belőlük valamit...
Lassan elkezdett körülöttem forogni a világ.
Lassú tánca egyre gyorsabb tempóra váltott.
Míg a világ csak egy homályos folttá nem olvadt össze.
A távolban halk duda hang visszhangzott megtörve néha a nevetések hangos zaját.
Hangos csattanás zaja. Összerezzentem, lassan felnyitottam szemeim.
Elaludtam.
S vége... Ismét a tanszobán ültem...
Lassan összepakoltam holmijaim. S ahogy sétáltam le a lépcsőkön...
Szívemben még mindig éreztem... Lelkemet elkapta az őrület ringlispílje
Egy olyan...
Melyből nem lehet kiszállni.
.
.
.
Nem vagyok őrült. Nem vagyok beteg....
Csak máshogy gondolok dolgokat mint mások...
Csak álmodozom...
Hisz...
Minden gyermek álmodozik...
Mindenki másról...
Hány gyerek kezdett csak úgy el forogni?
Mert eltűnnek akkor a határok vonalai. A dolgok kontúrjai.
Mert akkor a dolgok új formát, új színeket kapnak.
Mert ki nem ábrándozott el arról hogy követni fogja a siető fehér nyulat?
Hogy egy régi edényt megtisztítva egy dzsinn bukkan elő?
Vagy hogy szuper képességei vannak?
Ki NEM fantáziált el ezeken?
De mindig muszáj volt abba hagyni a forgást...
Hogy lásd...
Mi is van igazából körülötted...
Hogy érezd... Mi a fontosabb...
*leteper és össze-vissza ölelget*
VálaszTörlésE...Ezt most miért? *pislog értettlenül*
Törlésmert az egyik legjobb barátom vagy és olyan rossz hogy messze vagyok, és nem tudok segíteni.... olyan uselessnek érzem magam néha.. mert akkor vagyok boldog, ha a barátaim is azok.. *még mindig ölelget*
TörlésEnnek nagyon örülök *hug back* <>
Törlés