Egy Élet....

Az életfelfogásom...

Egy érdekes dolog...

És sokszor a képembe is vágták...

Hogy beteg felfogásom van...

Más embereknek más...

És így jön képbe a "Ahány ház annyi szokás" szólás...

.

.

.

Az én élet felfogásomnak több oldala van... mint egy dobókockának...

  Hol ilyen...

Hol olyan

Az egyik mellyel ezt a blogot nyitottam

Utálja az emberek hülye baromságait. S elzárkozva éli életét...Távolról figyeli az eseményeket mert fél hogy megint elárulják, mint a múltban oly sokszor...

Van az úgymond nemesi...

Mely mindent lenéz... Érdektelennek tekinti az emberek létezését eme világon. S magát egy csontváznak tekinti mely csak egy ketrec számára...

Mely mindenkit a pokol éles szikláira vetné hogy nézhesse mások szenvedését. 

S most...

Most az ki energiát add másoknak...

Ha köd is van szemeink előtt... 

Induljunk neki az útnak... 

Ne törődjünk az érzékeinkben... 

Csak egynek... Egy érzésnek... de azt mindenkinek magának kell megtalálnia...

S ha a ködön túl egy szakadék is vár ránk... Ne merjünk megállni!

Vessük magunkat a mélybe... S ha talajt értél... Akkor azután másszunk fel...

Lehet egyeseknek nem tiszta ez... 

De elmagyarázom nekik... 

A köd a tudatlan állapot ...

A szakadék az élet... 

Hisz mindig vannak mély pontok... 

melyeken le kell zuhannunk hogy aztán újra fölmászhassunk... 

Hogy tudjuk magunkról... 

Erősek vagyunk... 

Hogy megbírunk állni a lábunkon...

És hogy nem félünk ismét lezuhanni...

Mert aki nem zuhant még le egyszer sem...

Azt nem tudja úgy értékelni a dolgokat mint ahogy kellene

Mert...

Először zuhannunk kell hogy megtanuljunk repülni...

S ha van egy célunk... Amiért képesek vagyunk több szakadékon át mászni... akkor kiereszthetjük szárnyaink s utána elérhetjük a fényt melyért oly sokat küzdhettünk... 

.

.

.

Ez most egy vidámabb bejegyzés lett... nem de? De ilyen is kell néha *halk nevetés*