Réges rég.

Régen volt mát hogy írtam ide, nemde?

De ez alatt az idő alatt egy percet se lustálkodtam. Utaztam, nevettem, sírtam, és csodák csodájára nem depresszióztam. A nyár alatt szakítottam, majd mentem a bolond szívem után és összejöttem egy másik lánnyal. Őszintén most kb. ugyan ott tartok még ha nem is ugyan az a szituációval. Védelmező szavak melyek nem többek mint szavak a levegőbe nem? Tudják hogy igazam van de nem képesek belátni. 

Új barátokat szereztem, Új csapatokhoz is csatlakoztam, akik igaz halvány árnyéka a volt régi csapatomnak akikkel már alig találom meg a fonalat hogy elérhessem őket. 

Szomorú...

De ez van

Ez ellen nem tudok mit tenni.

Most viszont minden sebem felszakadt, a csuklómon is és a lelkemen is. 

Üres szavakat kaptam, ígéret helyet.

Magányt társaság helyet.

De egészen eddig remekül bírtam nem? Nem szóltam nem panaszkodtam de mindennek elfogy az ideje. Ahogy annak is elfogyott hogy én eddig tűrjek igaz? Ki kell adnom magamból vagy megőrülök a sok sikoltozó síró hangtól a fejembe. És a legrosszabb hogy már egyik barátommal azon akadt fent hogy ki a 'legjobb' barát.... Mily' ostoba kifejezés... Kiválasztani egy Number One-t a barátaid közül akiket pont azért szereted mert mind mások. És utána hosszúúú~ Időre hanyagol, majd rád ír és üres szavakkal egy remény fonalat adott amiről kiderül hogy csak aranyra festett madzag volt.

Kevés emberben lehet bízni. Ez tény.

De hogy még azok közül is meg kell válogatni akikben nagyon megbízol... Az már fáj.

Vagyis fájt.... Már nem érdekel.... Nem fog érdekel. Csak élni akarok. Úgy, hogy soha többé mást nem engedek magamhoz túl közel.

Kellenek a maszkjaim.

Igen...

Talán nincs más megoldás...

Nincs....

A maszkoknak vissza kell kerülniük arcunkra hogy azt higgyék az emberek minden rendben. És ennek így kell lennie. 

Ilyenkor tiltakoznának emberek.

"Ne vedd vissza"

"Ne merészeld megtenni"

"Ne zárkózz el ismét!"

.

.

.

De nem gondolkoznak el hogy pont miattuk történt? Érezzék azok akik miatt történt. 

Egy maszk eltakarja majd groteszk arcom melyet látni akartak de aztán otthagytak.

Elvesztegetett idő volna továbbra is szabadon hagyni... Érezzék súlyukat a tetteiknek. 

Eltaposták az éppen hogy éledező kék madarat melynek egyszer szárnyát már kitépték. Most ölték meg. 

Remélem boldogok vagytok.