2013. január 28., hétfő

Well. . . ?

Haha~
Visszatértem mindenki örömére és bánatára~!
Lassan eljutok arra a lelki pontra mikor már a saját testi épségem sem fog érdekelni... *lepillant befáslizott kezére* Vagy már túlléptem azt a pontot? 
.
.
.
Nem tudom . . .Most az élet egy harc? vagy inkább egy verseny?
Harcolsz az életben maradásért és a mindenért, vagy versenyt futsz az idővel és a társaiddal hogy megszerezzél mindent?
Ha ez harc, engem éppen fojtogatnak. Ha verseny akkor fáradok. Ha egy szakadék. . . Akkor én éppen zuhanok.
Nem is tudom igazán, a mostani gondolataim zavarosabbak egy felkavart tó vizénél.
Ki él? Ki halt már meg? Ki győz? Ki barát és ellenség?
Hova tűntek azok a biztos határok?
*hunyja le szemeit és vesz egy mély levegőt, majd lassan kifújja*
Még ha ez csak egy blog. . . Melyet szobámból írok, tudom hogy vannak akik elolvassák . . . És véleményeket alkotnak rólam. Még ha nem is látom vagy hallom őket.
De most mégis olyan mintha kifaggatnának...
"Kiben hiszel vagy bízol?" "Kit akarsz elengedni?" "Kit szeretsz?" . . ."Mit akarsz?"
Nem tudom a válaszokat az érzelmek repkednek bennem! Hol boldog vagyok, hol szomorú. Valamikor társaságra vágyom és van mikor a legszívesebben elzárkóznék egy szekrényben. . .
.
.
.
A barátaim. . .  Ők rettentően fontosak nekem. . . Mindegyikük olyan egyéniség mégis hasonló! 
Haha~
Az egyikük okos, és bölcs, a másik anyáskodó és a csapat "anyja". A harmadik árgus szemekkel figyel és hűséges. Van akinek rettentően jó nyúzni az arcát. És vannak a Defekt Trio-s Bro-im is! Van a nagyvárosi menőcsaj! A latinok. . .A párom aki szeret engem és én is őt. . .  És még annyi mindenki hogy ha az összeset felsorolnám . . . Sose érnék ennek a végére. . . 
Szeretem őket. . . De valamiért. . . Akaratom ellenére. . . A legtöbbjük elől elzárkóztam? És nem tudom hogyan jussak ismét hozzájuk. . . Lassan a sok barát közül alig 2 emberrel beszélgetek . . . 
*Felpillant a barátaival kapcsolatos emléktárgyakra*
Mennyi emlék... mennyi rajz, mennyi együtt töltött idő nevetéssel megtelve. . .
Talán soha nem lehetek elég hálás nekik . . . Sose tudom majd nekik úgy elmondani hogy teljesen megértsék. . .  Mennyire értékesek nekem. . . 
.
.
.
Lassan fáj boldognak lennem, fáj a szomorúság is. Fáj a magány. A légzés, s a létezés mardos. . . 
A szervezetem fárad szinte folyamatosan alvásért kiált. 
Nem tudom mihez kezdjek. . . 
*Kinéz az ablakon ahol hatalmas pelyhekben hullik a hó*
Gyönyörű ma az este egy sétára. . . 
Haha~ 
Ha nem jelentkezem kint elaludtam valami jó kis zugban. . .  
További jó estét~ *kalapot emel és elsétál*
http://www.youtube.com/watch?v=8a86igZpnfk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése