Nem tudom...
Jelenlegi helyzetemben nem is tudom mit érzek. De olyan mintha késeket forgatnának az oldalaimban. Mind a kettőben majd kirántanák és ismét belém szúrnák.
Szívemet egy erő ököl szorongatná. Érzem ahogy egyre nagyobbakat akar dobbanni a fogságban lévő szerv.
Azon gondolkozom lassan hogy a való életben is összevarrom a szám. Nincs különösebb oka. . . Csak össze akarom mert nincs kedvem kommunikálni a világgal.
Haha~
Vicces lehet úgy élni hogy egy szót se tudok kiejteni. Tátogni végképp nem. Csak testbeszédet használhatok.
Kíváncsi vagyok hányan értenének meg utána.
Valami a hátam mögött folyton suttogja fülembe hogy sokan elfordulnának tőlem. . .
Kezeit számra helyezi némaságra intve.
Magamban ismétlem hogy ez csak hazugság...
Igaz?
Ugye nincsen igaza?
Haha~ ez átment önsajnáltatásba tudom jól. . .
Haha~
.
.
.
*Sight*
Tévedtem mikor azt hittem könnyen túl teszem magam a családi bomláson. . . .
Most dolgozom fel igazán mit is jelent ez valójából.
Nem lesz többé itthon anyum a hátsókertben ahol dolgozik. Nem lesz itt bátyám aki folyton a plüsslabdájával csesztessen és kötényest adjon.
De apum itt lesz . . . Vele többször van jó kedvem ez igaz. . .De ő többet is vár el mint édes anyum . . .
Haha~
Vicces a sors fintora.
Kiderült nem régiben egyik barátnőm arról áradozott otthon hogy milyen jó nekem hogy együtt a család és szeretés.
Erre kaptam egy hasba rúgást a világtól.
Haha . . .
De ha szívem szerint a földön maradnék. S onnét lesnék fel az égre figyelve hogyan változik lassan. Nekem kötelezettségem felállni és provokálni tovább az életet. Hogy úgy verekszik mint egy kislány.
*Összébb húzza magát a székén*
És gyakrabban fogok egyedül maradni. . .
Most se vagyunk ejjj de sokat. De az esetek 90%-ában mindig maradt valaki velem ebben a házban.
Most viszont ha apum nem lesz itthon csak én. . .
Ismét magányos leszek. . .
Igaz a barátaim itt lesznek. . . Vagyis. . . A nettkapcsolat másik végén. . .
És ez a baj . . .
Nincsenek itt mellettem . . .
Haha~
Ez kicsit önző tőlem tudom. . .
De az ember már csak egy önző lény. . .
Nemde?
.
.
.
Úgy érzem magam mint egy játék. Egy olyan játék melyt felkel tekerni ahhoz hogy zenéljen és azt a vidám kis dallamot játssza egyfolytában.
Csak lassan kezdenek túl használni.
Fáradok. . . .
.
.
.
Haha~
Olyan vicces figyelni ahogy a barátaim ilyen jól elvannak egymással.
Ilyenkor nincs szívem közbe szólni mert félek elrontanám a hangulatot.
S én azt sose akarom.
Máskor is.
Mikor találkozom velük.
S beszélgettünk.
Volt egy másodperces csönd.
Én kihasználtam volna a csöndet és mondani valamit.
De mindig valaki a szavamba vágott és sose jutottam a mondandóm végére.
Haha~
Kicsit rosszul esett de nem érdekelt soha.
Mert a barátaimról volt szó.
Így ilyenkor mindig meghúztam magam a helyemen és figyelemmel hallgattam mit mesélnek a többiek.
Haha~
Olyan érdekes megfigyelni másokat!
Főként a barátaimat.
Mert így mindig a kedvükbe tudok járni és nem tudok olyat tenni amiért megharagudnának rám!
*smile*
Igen.... Nekem Java részt csak ez maradt. . . Mindenki kedvére tenni és megfigyelni a dolgokat míg azok lassan megváltoznak az idő múltával.
Haha~ Vicces. . . Most ugyanúgy érzem magam mint mikor mindenen eltudtam sírni magam. . .
De csak érzem. . .
Kívülről semmi. . .
Csak mosolygok vagy érzéstelen arccal nézek magam elé. . .
Ennyi lennék?
Hahahahaha~
.
.
.
Haha. . . .Ha. . . ha. . . Ez a bejegyzés semmijenre sikeredett . . .
De néha ilyen is kell. . .
Mikor nem tudod szavakba és gyönyörű mondatokba foglalni amit érzel csak írod és írod míg valami érdekeset össze nem írsz.
De. . . .
Mára ennyi elég lesz. . .
http://www.youtube.com/watch?v=zIF9VxkJntE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése